Lisztérzékenységem története
24 éves voltam, amikor megállapították rólam, hogy lisztérzékeny (azaz coeliakia-s) vagyok. Amióta az eszemet tudom, szinte kenyéren éltem, imádtam a kenyeret vagy bármiféle péksüteményeket, és úgy alapvetően a búzalisztből készült ételeket.
Nálam a betegség leginkább olyan tünetekkel mutatkozott, amelyek egyáltalán nem táplálékallergiára vagy bárminemű emésztőszervi problémára utalnak. Nagy szerencsémnek mondhatom (öröm az ürömben), hogy a kishúgomnál viszont jelentkeztek a tipikus tünetek. Mivel a betegség örökelhető, egy diagnosztizált betegnél alapból szűrik a közvetlen családot.
Amikor megtudtuk, hogy a húgom beteg, szinte egy kő esett le a szívemről. A család akármennyire is ki volt bukva, én csak annak örültem, hogy végre megtudtam, mi a baj velem, és végre meg fogok gyógyulni... Hozzá kell tenni, hogy a húgom és én 9 évnyi korkülönbséggel szinte ugyanazokat éljük meg szép sorban, és biztos voltam benne, hogy ha ő beteg, én is az vagyok. Azon kívül, hogy mindenféle járulékos tünetek jelentkeztek, akkor már 42 kg-ra fogytam, egész nap éhes voltam, folyton ettem, de csak "átfolyt" rajtam minden.
Amikor tehát mindenki más kiborulna, én szinte örültem, hogy azzal együtt, hogy életem végégig diétáznom kell, végre egészséges leszek.
Természetesen azért az öröm mellé párosult a félelem, hogy mit is fogunk így enni, és amikor szembesültünk a betegséggel kapcsolatos infókkal, és a különböző gyártó cégek listáival, kicsit elszorult a szívünk, főként egy jó kis francia krémesre gondolva. Nagy segítségünkre volt a budapesti Táplálékallergia Centrum és a Lisztérzékenyek Érdekképviseletének Országos Egyesületének honlapja.
Ez alatt az 5 év alatt is hihetetlen sokat fejlődött a speciális hozzávalók és termékek felhozatala, ugyanakkor az egész országra vetítve elég szánalmas a helyzet, főként a nyugati országokhoz képest. A speciális termékek hozzáférhetőséges és ára sem túl előnyös, azt viszont fontos tudni, hogy amíg az ember veszi a fáradságot, ugyanolyan jókat lehet ma már enni gluténmentesen is, mint egy egészséges ember számára.
Amit még jó tudni erről a betegségről, sajnos sok esetben más táplálékallergiákkal, illetve akár cukorbetegséggel is társulhat. Nálunk ez egyelőre a laktózérzékenységgel párosult, de sajnos vannak olyanok is, akiknél még több összetevőre alakul ki az intolerancia (pl. szója, tojás, tej, mogyoró, rák..). Egyik esetben sem szabad azonban feladni, mindent meg lehet oldani, és szerencsére már sok weboldal és egyesület/közösség van a segítségünkre.
A mi esetünkben a www.liszterzekeny.hu az egyik legnagyobb segítség. Azon kívül, hogy összeszedhetjük az információkat, itt van lehetőség pl. a fórumban mások segítségével átbeszélni a problémákat.
Remélem ezzel az oldallal kicsit én is tudok "sorstársaimnak" segíteni és hasznos információkkal, érdekes receptekkel tudok szolgálni.
Nálam a betegség leginkább olyan tünetekkel mutatkozott, amelyek egyáltalán nem táplálékallergiára vagy bárminemű emésztőszervi problémára utalnak. Nagy szerencsémnek mondhatom (öröm az ürömben), hogy a kishúgomnál viszont jelentkeztek a tipikus tünetek. Mivel a betegség örökelhető, egy diagnosztizált betegnél alapból szűrik a közvetlen családot.
Amikor megtudtuk, hogy a húgom beteg, szinte egy kő esett le a szívemről. A család akármennyire is ki volt bukva, én csak annak örültem, hogy végre megtudtam, mi a baj velem, és végre meg fogok gyógyulni... Hozzá kell tenni, hogy a húgom és én 9 évnyi korkülönbséggel szinte ugyanazokat éljük meg szép sorban, és biztos voltam benne, hogy ha ő beteg, én is az vagyok. Azon kívül, hogy mindenféle járulékos tünetek jelentkeztek, akkor már 42 kg-ra fogytam, egész nap éhes voltam, folyton ettem, de csak "átfolyt" rajtam minden.
Amikor tehát mindenki más kiborulna, én szinte örültem, hogy azzal együtt, hogy életem végégig diétáznom kell, végre egészséges leszek.
Természetesen azért az öröm mellé párosult a félelem, hogy mit is fogunk így enni, és amikor szembesültünk a betegséggel kapcsolatos infókkal, és a különböző gyártó cégek listáival, kicsit elszorult a szívünk, főként egy jó kis francia krémesre gondolva. Nagy segítségünkre volt a budapesti Táplálékallergia Centrum és a Lisztérzékenyek Érdekképviseletének Országos Egyesületének honlapja.
Ez alatt az 5 év alatt is hihetetlen sokat fejlődött a speciális hozzávalók és termékek felhozatala, ugyanakkor az egész országra vetítve elég szánalmas a helyzet, főként a nyugati országokhoz képest. A speciális termékek hozzáférhetőséges és ára sem túl előnyös, azt viszont fontos tudni, hogy amíg az ember veszi a fáradságot, ugyanolyan jókat lehet ma már enni gluténmentesen is, mint egy egészséges ember számára.
Amit még jó tudni erről a betegségről, sajnos sok esetben más táplálékallergiákkal, illetve akár cukorbetegséggel is társulhat. Nálunk ez egyelőre a laktózérzékenységgel párosult, de sajnos vannak olyanok is, akiknél még több összetevőre alakul ki az intolerancia (pl. szója, tojás, tej, mogyoró, rák..). Egyik esetben sem szabad azonban feladni, mindent meg lehet oldani, és szerencsére már sok weboldal és egyesület/közösség van a segítségünkre.
A mi esetünkben a www.liszterzekeny.hu az egyik legnagyobb segítség. Azon kívül, hogy összeszedhetjük az információkat, itt van lehetőség pl. a fórumban mások segítségével átbeszélni a problémákat.
Remélem ezzel az oldallal kicsit én is tudok "sorstársaimnak" segíteni és hasznos információkkal, érdekes receptekkel tudok szolgálni.
